A gyógyszerészképzés kialakulása és fejlődése

Agyógyszerészi képesítés megszerzése hazánkban a XVII. századig céh-jellegű volt. A szakmában kellő jártasságra szert tett gyógyszerész-jelölt tapasztalt gyógyszerészek és a városi (megyei) tisztiorvos („Physicus”) jelenlétében vizsgázott a „magister” képesítés elnyeréséért. Amikor azonban a Nagyszombaton 1635-ben alapított egyetem 1769-ben az orvosi fakultással bővült, utóbbinak hatáskörébe került a gyógyszerészi képesítés. A jelöltnek ehhez a dékán, a természetrajz (kémia-botanika) professzora és tekintélyes gyakorló gyógyszerészek alkotta bizottság előtt kellett tudását igazolnia (latin nyelv, kémia, botanika, gyógyszerészi ismeretek, elsősorban gyógyszerkészítés). A Kar ezt a vizsgáztatást 1771-től kezdve már egy előzetes tanfolyam elvégzéséhez kötötte. Ez előbb három hónapos volt, de csakhamar egyévesre bővült. E tanfolyamok rendszeresítése jelenti tulajdonképpen egyetemi oktatásunk kezdetét. 1806-tól kezdve a természetrajz (kémia és botanika), valamint a gyógyszerészi ismeretek a hallgatandó tárgyak. E tanfolyamra eleinte csak a latin nyelv ismerete és kellő gyógyszertári gyakorlat sikeres teljesítése volt az előfeltétel, 1839-től azonban már megkívánták az algimnázium (a régi gimnázium I–IV. osztálya) elvégzését.

A gyógyszerészek egyetemi képzésének két évre emelése (1851) azzal egyidejűleg történt, hogy a természettudományi intézetek (kémia, botanika, ásványtan, állattan) az Orvos Karból kiválva a Bölcsész Karra kerültek át. Az I. évben állattant, növénytant és ásványtant hallgattak, a II. évben kémiát és gyógyszerészeti ismereteket. A természettudományok fejlődése rövidesen szükségessé tette a tárgyak differenciálódását és szélesebb körű ismeretek megszerzését. Így bővült a tanfolyamok anyaga 1859-ben az I. évben az elemi természettannal (fizika), illetve az egy tárgy keretében előadott általános szervetlen és szerves kémia stúdiummal, míg a II. évben a gyógyszerészi kémiával és gyógyszerismerettel. Nők számára a gyógyszerészi pályára lépés lehetősége 1895- ben nyílott meg. Az 1914. évi reform, amely 1940-ig volt érvényben, egyetlen lényegbevágó változást hozott, az érettségi vizsgát írta elő a gyógyszerész gyakornokoknak jelentkezési feltételül. A gyakornoki időt két évben szabta meg, de változatlanul kétéves maradt az egyetemi képzés időtartama.

Az 1940. évi reform megszüntette a gyógyszerészképzés évszázados hagyományát: a középiskola elvégzése után gyógyszertárban végzendő gyakorlatot és a gyakornoki időt lezáró (ún. tirocinális) vizsgát. Most már az egyetemre közvetlenül iratkoztak be a hallgatók az érettségi után. Csak az egyetemi tanulmányaik során vagy az után került sor a gyógyszertári gyakorlat megismerésére a közforgalmú gyógyszertárakban.

Az 1940-es reform az oktatásnak négy évre emelésével az oktatható kollégiumok számát mintegy megkétszerezte, s ezen belül nemcsak új tárgyak, hanem a régiek elmélyültebb oktatása is lehetővé vált.

Az 1940. évi reform legjelentősebb eredménye az volt, hogy egyidejűleg felállították a Gyógyszerészképzés Karközi Állandó Bizottságát, a mai Gyógyszerésztudományi Kar bizonyos értelemben vett „ősét”. E bizottság tagjai a gyógyszerész oktatásban résztvevő professzorok, megbízott előadók voltak. Átmenetileg felmerült a képzésnek a Természettudományi Karhoz való csatolásának gondolata, de 1951-ben végleg az Orvoskarhoz került, akkor amikor ez utóbbi a Tudományegyetemből kiválva önálló, egykarú Orvostudományi Egyetemmé szerveződött. Az új egyetem tanácsa már 1951 augusztusában javasolta az önálló gyógyszerész kar megszervezését, de annak megtörténtéig is továbbműködtette a gyógyszerészképzési bizottságot „Gyógyszerészeket Oktatók Testülete” néven. Élére Mozsonyi Sándort állította, aki rövidesen mint a gyógyszerészképzéssel megbízott orvosegyetemi dékánhelyettes látta el ezt a feladatát (az Orvosegyetem akkor még csak egy karral rendelkezett, és dékán állt az élén). A négy év egyetemi tanulmányt az 1952/53. tanév óta követte a 6 hónapig tartó gyógyszertári gyakorlat. A tanulmányokat államvizsga zárta.

1955 októberében megszervezték a Gyógyszerésztudományi Kart. Első dékánja Mozsonyi Sándor lett. Az 1945 utáni tanrendmódosítások (1949-től) arra mutatnak, hogy a képzési célkitűzés kialakulásánál mindinkább előtérbe került a gyógyszertár egészségügyi intézmény jellege. Ezek a tantervek tovább szélesítették az 1940. évi reform kereteit és most már a gyógyszerészet feladatait felmérve, egyrészt bővítették az orvos biológiai tárgyak körét a gyógyszerhatástan és a közegészségtan oktatását megalapozó tárgyak oktatásának benevezésével, másrészt kellő matematikai ismereteket nyújtottak a kémiai, fizikai-kémiai oktatáshoz.

Az 1972-ben életbe lépett oktatási tanterv az irányelveknek megfelelően az egyes tárgyakon belül a gyakorlati óraszámot legalább 60%-ra emelte. Külön tárgyként kerültek a tantervbe a biokémiai, továbbá a biológia keretében egy félévben az anatómiai ismeretek. A reformnak ez a része annak felismerését tükrözi, hogy a gyógyszerhatástan ismerete egyenlő jelentőségű a gyógyszerész számára a gyógyszertechnológia és gyógyszerellenőrzés ismeretével, tehát szintén gyógyszerészi szaktárgynak tekinthető.

A magyar gyógyszerészet további feladatait igen világosan fogalmazta meg a szakgyógyszerészképzést bevezető, 1972. évben megjelent egészségügyi törvény, amely a gyógyszerészi technológiát, gyógyszerellenőrzést, farmakognóziát, gyógyszerhatástant (toxikológiát), laboratóriumi, klinikai, közegészségtani, preparatív organikus kémiai vizsgálatokat és a gyógyszerügyi szervezést a gyógyszerészet szakágazataiként jelölte meg. A törvényben kiemelt szakágazatok tükrözik a gyógyszerészet napjainkig kialakult és a társadalmi igényeknek megfelelő differenciálódását.

1988-ban két jelentős változás történt a budapesti Gyógyszerésztudományi Karon: elindult az első angol nyelvű évfolyam és a képzés 5 évre bővült. A magyar és az angol nyelvű évfolyamok egyaránt több ország állampolgáraiból adódnak, miközben a magyar hallgatók jelentős dominanciája megmaradt, és a képzés teljes mértékben eurokonformmá vált. A magyar és angol nyelven kiadott diplomák deklaráltan egyenértékűek.

A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kara igen fontos céljának tekinti, hogy hallgatóinak olyan diplomát adjon, mely
• alkalmassá teszi őket hivatásuk gyakorlására az Európai Unió országaiban, sőt annak határain túl is;
• legalábbis egyenértékű a Szegeden, Debrecenben, Pécsett végzett kollégáikéval;
• továbbra is keresett szakemberré teszi őket a pálya hagyományosan legfrekventáltabb munkahelyein, elsősorban a gyógyszertárakban;
• képessé teszi őket az iparban, tudományos kutatásban, hatóságnál, kereskedelem,
a „gyógyszerészgondoskodás” terén végzett munkára, ahol jelentős részben vegyész, biológus, vegyészmérnök, orvos, közgazdász és további más végzettségű szakemberek közt kell helytállniuk;
• és a lehető legnagyobb mértékben felkészíti őket a távolabbi jövő gyógyszerészetének új feladataira, melyek konkrétan kevéssé előreláthatók, de amelyek bizonyosan megjelennek a XXI. század húszas, harmincas, negyvenes éveiben, amikor jelenlegi tanítványaink nagy része még hivatását gyakorolja.

A Kar eddigi dékánjai
Dr. Mozsonyi Sándor 1955–1962
Dr. Végh Antal 1962–1972
Dr. Szász György 1972–1984
Dr. Zalai Károly 1984–1990
Dr. Rácz István 1990–1996
Dr. Vincze Zoltán 1996–2002
Dr. Noszál Béla 2002–

A Gyógyszerésztudományi Kar vezető tisztségviselői

Dékán:
Dr. Noszál Béla egyetemi tanár,
a kémiai tudomány doktora

Dékánhelyettesek:
Dr. Blaskó Katalin egyetemi docens, a biológiai tudományok kandidátusa
Dr. Zelkó Romána egyetemi docens, PhD

Dékáni Hivatal
1085 Budapest, VIII. Üllői út 26. II. emelet

Hivatalvezető:
Kecskés Jánosné
266-0449

Dékáni Titkárság:
1085 Budapest, VIII. Üllői út 26. II. emelet 29.

Titkárnők:
Bagi Józsefné e-mail: csocsi@rekhiv.sote.hu
Czirjákné Bánlaki Tímea
Dr. Khin László szakértő-tanácsadó
Palotás Gyuláné főelőadó
266-0449, x 317-5340

Tanulmányi csoport:
1085 Budapest, VIII. Üllői út 26. II. emelet 30.
Főelőadó: Kisszebeni Marcellné
Előadók: Kocsis Erika
Tósaki Sándorné
266-8884

Szak- és Továbbképzési csoport
Csoportvezető: Gábrielné Máté Edina
Előadók:
Móricz Gézáné
Bagi Annamária
266-8411, x 266-8412

Ügyfélfogadás:
a Tanulmányi, valamint a Szak- és Továbbképzési Csoportnál:
hétfő, kedd, csütörtök: 13.00–15.00 óráig
szerda: 10.00–13.30 óráig
péntek: 9.00–12.00 óráig